Hahó Glamour napok!

Viszlát Joy napok!

Az évszakok múlását Réka az utóbbi időben már csupán az egyes shopping-napok közeledtével éli meg. Réka átlagos lány. 28 körüli, egyedül tartja fenn magát és az albérletét. Rendszeresen jár szórakozni, ha nem is stabil, de sokszínű munkája van egy ügynökségnél. Amiben viszont Réka nem átlagos, az a gardróbja. Rékának a piros szín minden árnyalatában van például cipője.

 Még októberben olvasta a Glamourban, hogy két szerencsés olvasó 100-100 000 Ft-ot nyerhet és költhet el stylist segítségével a nagy bevásárló-ünnepnapok alkalmával. Erre a tényre felhívta kedves barátnője figyelmét is, aki bár bevallani nem szereti, de megrögzötten beleesik abba a bizonyos cseppet sem niche szegmensnek minősülő kategóriába, aki heti min. 5-7 ruhadarabbal lesz gazdagabb - figyelem, dobpergés: ÖRÖMSZERZÉS céljából. A reakció szinte kikövetkeztethető: álmodozó tekintet, büntetlenül elkölthető ingyen pénz. Egyszerű élvezet hajhászat, mégis a boldogság valóságosnak tűnő illúziójával kecsegtet. De ugyan mi ez a boldogság? Kézzel fogható illúzió?

Az első részben részletezett rendkívül csábító álláshirdetések után most pénteki olvasmányként áttérnék azokra az energiaőrlő interjúkra, melyekre reménytől csillogó szemmel érkeznek a lelkes álláskeresők, hogy aztán jól fenékre huppanjak. 

Már az elején szeretném leszögezni, hogy számos HR-es kollégám volt az évek alatt, akikkel öröm volt mind interjúzni, mind együtt dolgozni és akik a munkájukkal hozzátettek egy jó csapat kialakulásához és az adott cég effektív működéséhez. Viszont mint minden szakterületen, itt is vannak olyanok, akiknél az ember csak néz és bámul, hogy mégis hogy a jó égbe kerültek adott pozícióba? 

Szóljon hát nekik a következő pár kis karikatúra, amit az elmúlt 7-8 év történései alapján írtam össze a kerüld-el-jó-messzire lexikonomba. Ha neked is volt hozzájuk szerencséd, őszinte részvétem. Jó olvasást! ;)

A minap olvastam a munkahelyiterror.blog.hu ízletes sztorijait és szembejött velem egy cikk arról, hogy nem munkaerő hiány van Magyarországon, hanem normális munkáltatóhiány. Erről a cikkről beszélek. Ezzel kapcsolatban, most én is megosztom veletek  a véleményem, mert néha úgy érzem, jó munkahelyet találni nagyobb kihívás, mint elefántként átbújni egy hullahoppkarikán.  

Nemrég költöztem - cirka két hónapja - a trenddel szemben Budapestről vidékre és az elején egyértelműen szembesültem azzal, hogy kommunikációsként itt még nehezebb boldogulni, mint Budapesten. Persze erre számítottam, hiszen a marketing egy telített szakma. Adottak tehát a hátrányok:

Neked is volt már eleged a sok semmitmondó filmből, ami közül maximum 10/2 ad hozzá valamit az életedhez? Na akkor pontosan tudod hogy éreztem magam, amikor egyik vasárnap ismét nekiálltam az érdemleges filmek átnézésének, hogy leszedjek valami nézhetőt estére. Korábban már több dokumentumfilmet láttam David Attenborough-tól - édesapám természetfilm szeretete nyomán -, így megakadt a szemem a 2016-os Bolygónk, a Föld II. sorozaton és letöltöttem. Akkor még nem tudtam, hogy utólag ódákat fogok zengeni róla. :) 

Láttál már David Attenborough filmet? Akkor pontosan tudod, miért írom ezt.

Még nem láttál? Akkor feltétlenül ezt iktasd be először az agyonreklámozott mozifilmek nagy hányada helyett. Hogy miért? Elmondom neked 10 pontban...