Hahó Glamour napok!

Viszlát Joy napok!

Az évszakok múlását Réka az utóbbi időben már csupán az egyes shopping-napok közeledtével éli meg. Réka átlagos lány. 28 körüli, egyedül tartja fenn magát és az albérletét. Rendszeresen jár szórakozni, ha nem is stabil, de sokszínű munkája van egy ügynökségnél. Amiben viszont Réka nem átlagos, az a gardróbja. Rékának a piros szín minden árnyalatában van például cipője.

 Még októberben olvasta a Glamourban, hogy két szerencsés olvasó 100-100 000 Ft-ot nyerhet és költhet el stylist segítségével a nagy bevásárló-ünnepnapok alkalmával. Erre a tényre felhívta kedves barátnője figyelmét is, aki bár bevallani nem szereti, de megrögzötten beleesik abba a bizonyos cseppet sem niche szegmensnek minősülő kategóriába, aki heti min. 5-7 ruhadarabbal lesz gazdagabb - figyelem, dobpergés: ÖRÖMSZERZÉS céljából. A reakció szinte kikövetkeztethető: álmodozó tekintet, büntetlenül elkölthető ingyen pénz. Egyszerű élvezet hajhászat, mégis a boldogság valóságosnak tűnő illúziójával kecsegtet. De ugyan mi ez a boldogság? Kézzel fogható illúzió?

Réka az évek alatt rengeteg megoldással találkozott arra nézve, hogy mi tenné boldoggá a nőt. Valójában 90%-át  fel sem tudja már idézni. Hiszen lassan minden erre épül, és minden feministát is ez érdekli, és ez érdekli Rékát is, meg jelen pillanatban minket is, akik itt ülünk a gép előtt és éppen meg akarjuk fejteni a nő és a ruhatára történetét, na meg az elvághatatlan sorszerű piros fonalat, ami mintha sorsszerűen feszülne minden nőnemű hölgytag és a gardróbja között.

 A vásárlás bizonyítottan boldogság hormokat képes kiváltani, de vajon mi határozza meg, mi az az igazi boldogság?

Visszatérve Rékához és a barátnőjéhez: egy darab plasztik kártyán elképzelt összeg, és mégis az arcukra  AZ ÁLOM ült ki. Sokan magasabb eszmékért halnak meg nap mint nap, s tessék lássék, abban a percben mindkettőjük agyában csak annyi terem meg, hogy 100 000 Ft. Szabad költésre.  És a lehetőségek tárházának ajtaja hirtelen kitárul, a madarak csicseregnek kint a félig-tavaszi napsütésben és minden szép lesz. Senki nem gondol arra, hogy 100 000 Ft merőben kevés a Gucci és Prada táskák világában.

A mámor csendesedésével kicsit még filozofáljunk Rékán és ruhatárán. Materiális javakról beszélünk: egy magasszárú bordó bőr csizmáról, egy kámzsás vintage beütésű arany pulóverről és egy első látásra otrombának tűnő festményt ábrázoló méregdrága dress-ről. Például. A tűzben elégnek, a halállal elvesznek. Több boldogságot lennének képesek adni, mint az olyan eszményien szép dolgok, mint a hit Istenben, vagy az igazi, a tökéletes férfi vagy nő megtalálása, szerelme?

Mégis nézzünk szembe a jelenlegi tényekkel, vagy más szóval a rideg valósággal: ha bárki adna Réka kezébe egy hitelkártyát amin nincs limit, és nincs kötelezettség, nem mondom, hogy megvalósítaná vele élete legnagyobb álmát, de azt sem mondom, hogy nem tenné igazán boldoggá. Sőt.. És ezzel le is néztünk a probléma aljára. Milyen koncepcióra is épültek a bevásárlóközpontok és a benne lévő üzletek? Minél több, minél jobb termék, ami még nincs neked, ami kell neked, kell az életedhez hogy boldogabb legyél, hogy elégedettebb legyél, hogy rajta keresztül megvalósítsd az álmaid, a céljaid. És természetesen, minden tényezőt megtalálsz egy helyen.

De valójában tényleg egy kis plasztik kártya is egyenlő lehet a boldogsággal? Ilyen egyszerű lenne Réka?  Ugyanakkor, túl sok minden van elvárva tőle minden téren, ami néha olyan gátakat szab a személyiségének, hogy egy idő után elkezdi az apró dolgokban kiélni magát. És egy cipő nemcsak arra lesz alkalmas, hogy a beton ne karcolja fel a lábát, hanem önmaga kifejezésének eszköze lesz, egy színvilág, egy BELŐLE. És a ruha nemcsak ruha, hanem önmaga megtestesülése anyagba öntve. Rékának sose jut eszébe, miért annyi nő vásárlás mániás, de azt tudja, hogy neki fontos a stílusa.

Amikor először találkozott a vásárlás mániás kifejezéssel, bevillant neki egy a pillanat, amikor pár évvel ezelőtt tavasszal meglátta az Árkádban a legújabb kollekció virágmintás darabját, ami pont királykék színű volt, és rádöbbent, hogy pont arra a kék színre vágyott már hónapok óta, mert úgy érezte menne a hajához, hogy vele kifejezhetné magát, hogy szebb lenne, és a szépség magabiztosságot ad. Hogy végiglejtene az utcán és valaki megdicsérné, megszólítaná. És a csodás vigyor az arcán, igen, az elmúlt hónapokban arra a kék színre vágyott, csak addig a percig nem tudott róla.

Aztán továbbment a következő üzletbe és meglátta azt a neonzöld papucsot, ami tuti mosolyt csalna az arcára minden reggel, mert annyira merész, és annyira nem gondolta, hogy ilyen papucs valaha is bejönne neki. És különben is, már hónapok óta szólt hozzá az a neonzöld szín, hát nem ere vágyott már olyan régóta? Dehogynem! És így tovább és így tovább, míg végül az egész bevásárlóközpont ruhája csak hozzá beszél, és úgy érzi olyankor Ő a shopping-királynő, aki mindent meg akar venni, csak épp a legtöbb esetben túl limitált a pénztárcája. 

S a ruhák végtelen chit-chatjébe hirtelen bekopogtat a valóság a barátnője képében, aki józanul közli, hogy már megint mindenre koncentrálnak, csak a célra nem, amiért bejöttek az Árkádba. Csendes melankólia telepedett így Rékára, ahogy felsorolta magában, mit is kell venni az esti vacsorához..

Igazából, a világon ezer fontosabb dolog van, minthogy mi van Rékán hétfőn, vagy kedden. Ugyanakkor az az egy hirdetés a Glamourban volt annyira elgondolkodtató Réka számára, hogy eszébe jusson: vajon a pillanatnyi boldogság miért nincs eléggé megbecsülve? 

Hiszen mondhatjuk ezerféleképpen mondásokba és tanleckékbe építve, hogy a pénz nem boldogít és ez a legtöbb esetben így is igaz, de láss csodát -> adj Rékának egy limit nélküli kredit kártyát a kezébe egy napig és ő bebizonyítja neked - sztereotípiák és karaktermélység ide vagy oda - , hogy egy apró plasztik kártya a világ legboldogabb nőjévé teheti az embert. Még ha a boldogság 1 napos limittel jön is.